2011. október 24., hétfő

Szösszenet

Elég volt a papagáj-üzemmódból. Ordítok. Kis ideig csend. Néhányan magukba szállnak, és óra végéig ügyesek. Mások azonban... Szépen erősödik a feladat megoldása helyett a zaj, köszönhetően 1-2-3-4-nek, akik nem tudják befogni a csipogójukat. Kiosztom az egyiket. Mint aki nem érti. Leordítom a másikat. Kis csend. Aztán újra pofázik. Ismételt ordítás. Visszapofázik. Ekkor már kezd felmenni a pumpa. Végül megsértődik. Azt mondja, akkor meg sem fog szólalni. Hála az égnek, gondolom magamban. De mégis megszólal. Hangosan. Zavarva az órámat. 40 centiről ordítok vele, hogy szálljon magába, fogja be a száját és tanulja meg, hogy hol a helye. Megfenyeget, hogy következő órán kikészít... Heh?!?!?!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése