2010. augusztus 21., szombat
Baleset
Az egész azzal az alacsony növésű, reggel látott sánta fekete macskával kezdődött. Majd folytatódott a "szomszédék kihasználják a térdszorítót: az asszony és az ember is hordja" tréfával, amit anya hozott fel. Majd indult a krumpliásás, vagyis apa ásta a krumplit. Ilyenkor jobb, ha mi keresünk valami más tennivalót, hogy "ne legyetek útban és ne kelljen már vigyázni rátok!" Éppen ezért leszedtem a termést, majd megkapáltam a lenti, mocsárban álló paprikát. És elkísértem anyát az egyik kerti királyi pottyantóshoz is. Naná, hogy azt választotta, amelyiknél szúnyogtelep van... Aztán felfelé menet a kijárós bokám meggondolta magát a stabil járás szempontjából, én meg kis híján hatalmasat estem az éppen újra virágzó és termő eperre. Két nagy lépés, mátrixos mozdulat, és még mindig dőltem. Ám sikerült megkapaszkodni a teli komposztálóban anélkül, hogy magamra rántottam volna az egészet. Következett a tipegés a székig, majd a hideg vízzel teli vödrös áztatás, amit a beletett friss mentalevél is kiegészített. Szerencsére csak kicsit dagadt meg. Most már egész jó a bokám. Ami nehézséget okozott, az a lépcsőzés és a kádból való kikászálódás. Azóta fásliban van. A korábbi félrelépésekből ítélve 2-3 napon belül rendbe jön. Legalábbis nagyon remélem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése