2010. június 2., szerda

Látogató

Nagyim ma végre megszabadult az epeköveitől, holnap, ha minden jól megy, haza is mehet, vagyis majd én viszem haza. A sebészet épületébe lépve már volt valami furcsa érzésem. Viszont kb. 10 perccel azután, miután beléptünk a kórterembe, ki kellett jönnöm az épületből, mielőtt összecsuklom. Hát igen. Több okból nem szeretem a kórházakat. És ezek egyike, hogy nem vagyok túl jó látogató. Hasonlóan érzem magam, mint egy szülés közben szédelgő/összeeső kispapa...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése