Ma kezdtem volna szigóra tanulni. A hangsúly a volnán van. Ugyanis itthon áll a bál. Már előjött minden régi sérelem, és a nem annyira régiek is. Velem szerencsére még nem ordít egyik sem, egymással viszont olyan hangerőt ütnek meg, hogy hiába zárnám be az ajtót... Az ok összetett. Egyrészt a közelgő disznóvágás miatti feszültségek, amik kitörtek apámból, másrészt pedig az a tény, hogy miután megálltam nagyiék háza előtt, és eltelt pár félóra rövid ott tartózkodásunkból, akkor szólt nagybátyám, hogy egyébként arrafelé majd óvatosan álljatok meg, mert több kiló szög (!!!!) van a pocsolya alján. Apám még mindig nem tért észhez, és ez még mindig dühíti, majd felsorakoztatja a több éves és évtizedes sérelmeket. Aztán jön az "új" család, hogy anyám igazán figyelhetne a régi helyett most már ránk is. Ebben csak az a szép, hogy ilyen szempontból több évet töltött az "újjal", vagyis velünk, mint a régivel, vagyis nagyimékkal. A következő napirendi pont pedig a "mert az eddigi veszekedéseink 90%-a a szüleid miatt tört ki" - mondta apám. Aztán anyám, hogy a tieidre is lehetett volna mondani, csak nem mondtam.
Annyira szeretem a sárdobálást... És elvárnák, hogy majd mindezek ahogyan lecsengtek, kezdjek hozzá tanulni. Egyébként meg szinte biztos, hogy amikor az egyik kiteszi a lábát, a másiktól megindul a panaszáradat, és a másik lehülyézése, majd fordítva. És még csodálkoznak néhányan, amikor azt mondom, hogy minél hamarabb el akarok költözni tőlük, és hogy amikor bármelyik is itthon van, nem tudok sem tanulni, sem semmivel haladni normálisan?! Ez is egy szép nap lesz, már látom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése