Köcsögék

Viszonylag régen baszták fel úgy az agyam a felettünk lévő lakásban élő állatok. De ami késik, nem múlik. És ez igaz. Az egy dolog, hogy hetente többször hallok 3-4, egymást követő puffanást, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mintha leejtenének egy súlyzót fél méter magasságról. Napközben ez szimplán bosszantó. De amikor közel 1 órás forgolódás után, éjjel háromnegyed egykor hallom, és vagy 8 ilyen hang szól 2 percen belül, és amikor rácsapok a radiátorra, és kicsit indulatosan visszaküldöm az anyjába, hogy hagyja már abba, és még mindig tovább zörög, akkor úgy elgondolkodom, hogy fel kellene menni, és izomból rátenyerelni a csengőjükre. És amikor alig 5 óra elteltével, hajnali háromnegyed 5kor, egy végigforgolódott éjszaka után arra riadok, hogy ismét súlyzóejtegetős hangot lehet hallani, akkor nagyon elgondolkodom azon, hogy biztos nem lehetne diliházba záratni az egész kócerájt? Már várom, hogy mikor kezd a festék a fejemre hullani a plafonról... De az biztos, hogy ha csak egyetlen egyszer is éjfél után fognak ilyen módon zajongani, először a portfis nyelét fogom lendületből és bőszen a plafonhoz verni. Ha ez nem használ, akkor rátenyerelek a csegőjükre amíg ki nem dugják a képüket. És ha ez sem segít, akkor most már megy majd a telefon csendháborítás címszóval...