Hoppáré

Azt hiszem, megint előtörőben az a furcsa érzés. Tervezéssel vegyített mámor, mely oly gyorsan tűnik, mint ahogyan megjelent. Három nap - körülbelül ennyi jut csak a szertefoszlásig. Hirtelen távozik, s csak néha hagy űrt maga után. Néha olyan, mintha meg sem történt volna. És a tárgya? Mindig más. Megvalósítása? Ha hirtelen nekiugrok, akkor is felesleges, vagy csak a fejemet verhetem a falba utána, hogy már megint mekkora idióta voltam/vagyok - és még leszek is. A mostani hoppáré pedig a tavaszhoz köthető, és - vigyázz, meglepetééés! - a növényekhez. Hogy milyen növényeket kellene majd a kiürülő balkonládákba beszerezni, és mivel lehetne feldobni a kertet. Amire gondoltam, hogy mindenféle-fajta színű primulát kellene venni. De mindezt titokban, mint ahogy az elültetésük is így lenne jobb, csak nem tudom, hogy anya ültetett-e olyan helyre, ahol eddig nem volt virág. Továbbá, hogy rendezni kellene az ibolyáimat - fiatalítás, átültetés -, és egy alapos leltár sem ártana, csakhogy néhány levél még most hozza pici sarjait.
És mindezen felül szeretnék folyamatosan és sokat hímezni, aminek csak az egyre közeledő szigók szabnak gátat... Hát igen. Mindig azt kell csinálni, amihez morzsányi kedve sincs az embernek...