Éjjel sikerült 5 órát aludnom, ezt is úgy, hogy óránként felkeltem. A legmegdöbbentőbb viszont az, hogy három álmomra is emlékszem.
Az első:
A postánál láttam a kocsimat, amint egy férfi egy nőnek állítja be az új kulcsot, hogy be tudjon szállni. Én is beszálltam, és mintha egy buszban állnék, a félig előttem félig mellettem lévő nőnek mondtam, hogy ez az én kocsim, és hogy merészelné a megkérdezésünk nélkül elvinni akárhová, és nem érdekel, hogy ez az övé volt, vegyen magának másikat, mert már az én Fruzsim.
A második:
A Fuci által szimplán csak gyanúsítottnak nevezett személy felhívott telefonon, és mintha semmi sem történt volna, és mintha a főnököm lenne, elkezdte mondani, hogy mit kellene megcsinálnom neki. Vagyis elkezdte volna, de közbeszóltam, hogy nem érek rá. Erre elkezdte mondani, hogy mennyire megváltoztam mostanában, és ekkor kinyomtam a telefonomat.
A harmadik:
Az egyik vezetőtanárom lepasszolt a húgának, aki szintén tanár, mivel nem tudott minket vállalni tovább. Ez a húg velem egy magasságú volt álmomban, és kétszer akkora, mint én. És amikor meghallotta, hogy nem végzek az éven, úgy ment, mintha ott sem lennék. Aztán valahogy, 3-4 emeletet kellett mennem lefelé, hogy kijussak a suliból, ami ráadásul semennyire sem hasonlít egyikre sem, ahol tanítani fogok, és lent, miután kijöttem az épületből vettem észre, hogy fent hagytam a táskámat, és valahogy tornacipő került a lábamra, de az is úgy, hogy alig tudtam felvenni. Mikor igazítottam meg, biciklivel jött egy jóképű srác, és rám mosolygott.
És ekkor megszólalt az ébresztő...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A második: olyan elegem van már abból, hogy még álmunkban sem hagy békén már minket. Én is szoktam ilyesmiket álmodni.... bár végül is igen jól szokott esni elküldeni a picsába! :)
VálaszTörlés