Talpmasszázs és halál

Talpmasszázs
Múlthéten csörög a telefon. Egy termékbemutatóval kapcsolatban hívták fel anyát. A lényeg: 1 órás előadás, és ingyen talpmasszázs egy erre kifejlesztett orvosi segédeszközzel. A bemutató közel 2 órás volt. A masszázs pedig 10 perc/fő. Furcsa volt, néhol picit kellemetlen, de voltak nagyon jól eső fázisok is. Az ára a bioptron lámpával és a gyapjútakaróval együtt akciósan 215.000 Ft, de csak most, csak nekünk, részletre és készpénzes vásárlásra is érvényesen 200.000 Ft.
Meg még kis nyúl... Ha a végéről elveszünk egy nullát, és több szakorvos bizonyítja, hogy ez így tényleg nem káros, akkor meg is vettem volna. De így... Nem, köszönöm.
Pláne, hogy azóta, mióta levettem a lábam a készülékről, annyira fázik a talpam egész nap, mintha hideg vízben lenne. Remélem, semmit nem kavart össze bennem... És bár szinte mindig hidegek a lábaim, azt nem szoktam érzékelni, csak akkor, ha egyiket a másikra teszem...


Halál
Ez a történet elég régre nyúlik vissza. Olyan 15 évvel ezelőtt, amikor egyszer kint voltunk nagyszüleimnél, nagyapa eléggé felöntött a garatra. Ekkor a testvére anyára ráförmedt, aminek a lényege az volt, hogy a te apád, miért hagyod ezt, és igazán csinálhatnál valamit. Miután hazaértünk, apa annyit durozsolt és szidta őket, hogy meggyőzte anyát: minden kapcsolatot meg kell szakítani Feri bátyával és Ilonka nénjével. Egyébként is jellemző apára, hogy akárki kerülne közel anyához vagy hozzám, azon mesterkedik, hogy elmarjon minket tőle, és visszacsukjon a kalitkába... Na de mindegy is, ez most nem az a történet. Szóval olyan másfél évtizede nem beszéltünk. És én sem nagyon értettem, hogy miért nem megyünk hozzájuk, és miért olyan hűvösek feléjük anyáék, amikor nagyiéknál találkozunk.
Olyan 2 évvel ezelőtt kezdtünk arról hallani, hogy Ilonka nénje néha nem ismer fel embereket. Aztán arról jöttek a hírek, hogy egyre többször fordul ez elő. Eldug pénzt. Néha nincs meg a bejárati ajtó kulcsa. A gázt el kell zárni, mert gyakran bekapcsolja a tűzhelyet. Nincs egy éve, hogy eltűnt 2 napra, és Barcika mellett találtak rá valamelyik faluban. Azt sem tudta, hogy ki is ő. Pár hónapja öregek otthonába került. Arra a részre, ahol az "agyalágyultak" vannak.
Ez volt az, ami arra inspirálta anyát, hogy ismét vegye fel a kapcsolatot Feri bátyával, hiszen ő is és Ilonka nénje is családtagok és 80 év felettiek már. Így még anya el tudott menni Feri bátyával az intézetbe, és meg tudta látogatni Ilonka nénjét. Akkor úgy tűnt, hogy tényleg csak az agyával van baj, de mintha 30 évvel fiatalabb lenne, olyan mozgékony, szemben Feri bátyával, aki alig tud járni, és felesége betegsége rendesen megtörte. Azonban valami már régóta benne volt a levegőben, amit anya szerint csak én éreztem meg.
Tegnap találkoztak utoljára az öregek. Ma reggel ugyanis Ilonka nénje meghalt. Anya szerint Feri bátyán megkönnyebbülés látszott. Szerintem részben azért, mert el tudja temettetni, és már nem kell azon aggódnia, hogy mi lesz vele, ha hamarabb kell elmennie.
A durva az egészben az, hogy pár évvel ezelőtt jobban megviselt a házban lakó fiú öngyilkossága. Apának annyira sikerült elidegeníteni őket, hogy olyan érzésem van, mintha csak egy hallomásból ismert öreg házaspár szomorú története lenne. Hálás legyek neki azért, mert most nem érzek semmit? Vagy dühös, hogy rengeteg évet és élményt elvett tőlünk? Nem tudom. Egyenlőre csak vagyok.