Nehezen, de mindenki túlélte...

Ma mentünk volna új üléshuzatokat venni. Ki is álltam a parkolóból, majd az ablaktörlőt is kipróbáltuk. Gyújtást levettem, jött néhány lakó a házból, velük beszélgettünk néhány szót. Aztán mikor felmentek, akkor beszálltunk, hogy na akkor menjünk. Mentünk is volna, ha Fruzsi is azt akarja. De nem akarta. Nagyon nem. Aztán segítséget kaptunk a harmadik és negyedik emeletről, és a diagnózis elszomorító volt. Az akkut nagy valószínűség szerint ki kell cserélni. Az egyik szomszéd hozta a bikát, de nem sikerült tölteni. Aztán megpróbáltuk a másikkal. Na, akkor beindult, de a zöld led nem égett... Ekkor jött az ötlet, hogy el kellene menni megjáratni, hátha menthető. Ezért irány Mályi felé. Odafelé a szomszéd vezetett. Elmentünk egy bontóhoz, mivel kell egy belső visszapillantó is. De a motort le nem állítottuk! Visszafelé a Cora felé vezető úton találtunk egy helyet, ahol van olyan akku, ami Fruzsinak megfelelő. Igen ám, de az a másik oldalon van. Na akkor irány arra, ahol meg lehet fordulni.
Csakhogy a kanyarhoz kicsit nagyobb sebességgel érkeztem, jött szembe egy másik kocsi, amelyik takart, és apa és a szomszéd egyszerre ordítottak fel, csak két különbözőt:
- Vigyázz, padka!!
- Vigyázz, biciklis!!
Hátőőő... Egy éles kanyarral sikerült mindkettőt elkerülni. Aztán irány az akkuért, majd haza. Az egyetem kereszteződésénél nagyobb gázfröccsöt adtam a kelleténél, mert féltem, hogy lefulladok, és akkor csak betolni lehetne a kocsit. Ennek köszönhetően kicsit megugrott, de enyhe ellenkormányzással ezt is megúsztuk. Aztán beértünk a parkolóba. Kiderült, hogy az aksi 1 centivel magasabb, mint a gyári volt, és egészen addig, amíg nem találunk/készítünk lefogató lemezt, nem megyünk sehova. Így a holnapi szerviz is lemondva. A szomszéd mikor hazaértünk csak annyit mondott, hogy ez jót tett az adrenalinjának. Bár szerintem megfordult a fejében, hogy megcsókolja a földet, miután kiszállt a kocsiból.
Ma délelőtt találkoztam Csabival. Viccesen megjegyezte, hogy nem nagyon ülne be mellém. A mai nap után ott vagyok, hogy én sem szívesen utaznék magam mellett, ha nekem kell vezetni...