Cipőmizéria

Mint régebben írtam, amikor jártam vezetni, egyszer véletlenül a csizmámban indultam el a felügyeletre, aminek egy gyors, de annál drágább tornacipő megvásárlása lett az eredménye. Na innen indul ki a történet. Ezt a cipőt aztán gyorsan becseréltük egy olyan csizmára, amilyenem tavaly is volt. Fekete, magas szárú, fűzős és cipzáros, kényelmes darab volt, mely szinte biztatta az embert, hogy járjon. Ez a tavalyi csizma egy telet bírt ki pontosan, és a 6 hónapos garancia lejárta előtt sikerült becserélni, a kipótolt árral vettünk egy csini fekete ünnepi cipőt, amit azóta is (ha nem akarom, hogy feltörjön, de nagyon-nagyon) csak és kizárólag fekete zoknival (a harisnyazokni túl vékony...) és leragasztott sarokkal tudok hordani. De visszatérve az ideire. Szóval ugyanolyan csizmát vettem. És nincs egy hónapja, hogy ebben jártam. Ennek ellenére megadta magát. Nem, most nem a talpa, azt kipróbáltam a múltkori nagy esőzésnél, ugyanis a Rockyba nem lehetett máshogy eljutni, csak a kacsaúsztató méretűre duzzadt pocsolyákban lépkedve... Szóval ennek a darabnak most a varrása adta meg magát. Ilyet sem veszek többet! Viszont alaptőkének ismét megfelelt. Ugyanis az árából + 990 Ft-ból vettem egy mellényt és egy téli cipőt. Utóbbival csakcsupán egyetlen problémám akad: csúszik a talpa. Az aknafedőre lépve még meg is értem. De az nem nagyon járja, hogy amint beléptem a lépcsőházba, csak a kilincs fogása mentett meg attól, hogy dobjak egy hátast... Azt hiszem, lehet ez a cipő sem az igazi...