Szóval van az úgy, hogy az ember gondolatai hasonulnak a lengedező szélhez, mely egyre erősödve akár hurrikánig fokozódhat. Vagy mint egy apró patak, aminek nincs még kialakult vonala, de egyszer a tengerig jut. Ha máshogyan nem, majd eső formájában hullik alá. Ez enyhén zavaros lett, belátom. De a lényeg, hogy a gondolatoknak nem lehet útját szabni. Van, amikor csak egyetlen téma körül forognak (nem, nem arra gondolok), vagy csak egyszerűen az egyik kapcsolódik a másikba, az pedig a következőbe, és így tovább. Hogy mit is akartam ebből kihozni, már magam sem tudom.
...
...
...
De mivel bennem van az írhatnék, hát elkezdem valahol. Szóval az elmúlt este és a mai nap folyamán sikerült újrarakni a gépemet, elsőre. Tudom, nem egy nagy was ist das, de még erősen élnek bennem azok a képek, amikor apa volt kollégájának a fia jött telepíteni, és kb. fél nap múlva, mikor már majdnem végeztünk, valamit rosszul nyomott --> kezdjük az egészet előről...
Szóval az este nem pont úgy telt, ahogyan terveztem, mivel feltett szándékomban állt msn-en beszélni Lindával, hogy megnyugtassam, kezdem visszanyerni az ép (???) elmémet (hogy mit?). Sajnos ez nem jött össze. És bár délután majdnem sikerült elaludnom, szinte jobban jártam volna, ha éjjel nem alszok semmit. Ugyanis a szűk 6 óra tervezett alvás közben sikerült legalább óránként egyszer felkelnem. Hogy ennek a meteoriteső volt-e az oka, vagy nem-e, na ez jó kérdés. Mindenesetre régen voltam ennyire nyugtalan... És hogy miért csak ennyi volt a tervezett? Mert reggel, bocsánat! hajnali fél 7kor a Búza téren kellett lennem, és az irány a rutinpálya volt, ahol majd a vizsga is lesz nem is olyan sokára.
...
Sötét van, nem ég a villanyom. Ennek köszönhetően néha melléütök. Egy időben terveztem, hogy egymás mellé kellene írni ezeket az elütött betűket, és azokat a szavakat, amik más helyre kerültek, vagy félreolvastam/hallottam. Kíváncsi lennék, mi jönne ki belőle. Valószínű semmi. Vagy az, hogy nem vagyok normális.
...
Jajjj, te magasságos!! Ez a RRRrrrr! című film nagyon fárasztóóóó!
...
Említettem feljebb a meteoresőt. Még sosem sikerült látni. Vagy nem volt jó az időpont, vagy elfelejtettem, vagy felhő takarta az eget. Mellesleg a közvilágítás sem tesz valami jót a látványnak. De egyszer, talán, egy kellemes, romantikus éjszakán sikerül majd megcsodálni. Romantika... Témánál vagyunk... Az a baj, hogy mindig ide keverednek a gondolataim... Az elérhetetlenhez, megfoghatatlanhoz... Vajon fel lehet venni a versenyt egy "majdnembarátnő"-vel?
...
...
...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése