Vezetés

Ma vezettem életemben először. Mondjuk ez az állítás csak félig igaz, mert egyszer nagybátyám ölében kormányozhattam a trabantot, miközben ő kezelte a pedálokat. (Megjegyzés: ez volt a szerencse, mivel én már akkor is a fa felé kormányoztam...) Viszont most először kellett egyszerre a kormányról, valamint a pedálokról gondoskodnom. Mit is mondjak?! Ez baromira nehéz!! Mert az hagyján, hogy váltani, meg kanyarodni, de még nézelődni, bocsánat, pásztázni a terepet, hogy mi van mögöttünk, meg ügyelni arra, hogy semminek ne menjek neki... Igaz, hogy a nőkre azt mondják, egyszerre több dologra is képesek figyelni, de minden elismerésem azoknak, akik beszélgetni is tudnak vezetés közben!! Annyit viszont ma a végére már sikerült elérni, hogy viszonylag szépen tudtam váltani, és már csak néha borul ki fékezésnél a húsleves a diótortára. De az is boldogít, hogy mindenki túlélte az első vezetésemet a rutinpályán.