Tegnap este Lacival siettünk a buszhoz, amivel haza juthatunk. A siettünk kicsit gyenge kifejezés, ugyanis én szinte rohantam Laci mellett. Mindez egy félreértésből adódott: nem a 31-es busszal jöttünk, hanem a 29-sel. Lehet, azért kellett rohanni, mert ezt elfelejtettem közölni vele... :)
A buszmegállóban egy régi kedves ismerőssel is összefutottam, szívem csücske-kedvenc gépészemmel, Kesivel. Bár egy utcában lakunk, egész nyáron nem találkoztunk. De ezalatt az idő alatt semmit sem változott, de azt előnyére. :P Mindenesetre megkaptam, hogy nem vettem észre a városban. Hátőőő, na erre mondok most valamit. Ha valakit nem vennék észre, az azért van, mert néha csőlátásom van, csak arra figyelek, hogy eljussak a célig. Ilyenkor a teendő:
a, felhívni, hogy "Hééé! Fordulj már vissza!"
b, az arcomba integetni
c, hirtelen elém ugrani
Mindenesetre beszéltük Kesivel, hogy majd valamikor felugrok hozzá borozni. Ezt egy bő fél éve is megbeszéltük, bár azóta is elmaradt...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése