Van, amikor az ember megállapodik valamiben a szüleivel. És bár külső szemlélőnek pozitívnak tűnik az, amikor a szülők felrúgják ezt az egyezményt, a harmadik félnek mégis rossz érzése lesz. Zavar, bosszúság, fájdalom, tehetetlenség amit érez. Miért? Mert valamiben megállapodtunk. Mert van, aminél azt érezhetné, igen, én is beletettem valamit, és nem csak ott voltam, és csináltam, hanem hozzá is járultam a dologhoz. Amikor azt érezhetné, hogy végre nem csak a hátsója alá tesznek valamit, amikor valamit elérhetne félig a saját erejéből. Amikor végre azt érezhetné, hogy tényleg kezdik úgy kezelni, mint aki felnőtt. De nem, mert nekik mindig mindenbe benne kell lenni, és a gyereket kiszorítani. Mert mintha annyira nagy szüksége lenne a folyamatos szülői pátyolgatásra, és mintha nem tudna előre tervezni És...
Most ezt inkább hagyom a fenébe, mielőtt elönt a szomorúsággal vegyes idegroham, vagy az idegrohammal kevert szomorúság.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése