Bajusz úr

Nem is oly régen, nem is oly távol történt, hogy az nagy Krumplikirályság kötött tehetetlenségéből és szabad akaratának figyelembevétele nélkül elhagyta az anyaföldet, s felköltözött az nem messze levő, sötét pincébe. Az királyság tagjai egyre csak koptak, majd aszottak vénségükben, de számuk folyamatosan csökkent. Mikor az gaz krumplievők már gondolták "Sehol egy darab se. Brühühü, hehehe!", akkor az sötét pince tisztításakor előkerült az egyetlen, tavalyról megmaradt krumpli, az nagy királyság utolsó, számkivetett tagja, kit az nagy krumplikirály letaszíttatott, s szinte örök feledtetésbe küldött. Azonban az elfeledett krumpli egy nagy polc alá gurulva túlélte egyedül is az nagy magányt és zord telet, majd hosszú bajuszt eresztett, hisz nem volt, ki megnyirbálta vagy letörte volna az két szál bajszát. S mikoron már elpusztult az nagy gaz fajtája, mely kitaszította, előkerülve az sötétből, s remete létéből szabadulva felkerült az világos erkélyre, hol mai napig muskátlikkal árnyékoltatja magát, s lógatja két, méteres nagyságot meghaladó bajszát.