Előfordult már veled, hogy azt kívántad, bárcsak ki se dugtad volna az orrod a szobából?
Velem igen. És nem is olyan régen. A sztori a következő. Fél3 után hazaértem. Anyám erre felkelt. Szokásos ellenőrzés: gyerek rendben hazaért, nem hozták, nem hozott fel senkit...
Ma reggel nem bírtam sokáig aludni. Egyszerű ok: valahol már megint csiszoltak vagy vágtak, vagy nem tudom mit csináltak (nem értek hozzá), de azt hangosan. Felkeltem. Kinyitottam az ajtót, kinéztem, hogy szülők itthon-e vagy nem-e. Itthon. A nagyszoba ajtaja zárva. Ez nem szokás. Nem nyitok be. Inkább vissza a szobámba, és bekapcsolom a gépet. Fél perc sem telik el, már nyílik az ajtóm, anya jön a "szokásos élménybeszámolót" meghallgatni. Aztán valahogy elkottyintom magam, hogy igen, vettünk 5 üveg bort, amire voltunk heten. Nem tévedés, nem voltunk annyian, hiszen eredetileg mindenkinek volt 1 üveg. De neki nem kell mindenről pontosan tudnia. Erre megszólal, hogy igaza volt nagyanyádnak, az sok!!... ... ... ????? Bennem felment a pumpa, és kifejtettem a véleményemet.
1, Nem iszom folyamatosan minden este és nem hoznak haza olyan állapotban, hogy ne tudjak magamról
2, Ha jól esik, néhanapján miért ne iszogassak?
3, Pár év múlva x gyerek mellett úgysem lehet majd jóideig.
4, Most vagyok fiatal.
5, Ne nekem szóljon be, hanem apámnak, akinek a hangulatához kell igazodni, ha iszik akkor azért, ha meg nem, akkor meg azért. És ha folytatni akarná azt, hogy megmondja, ez szerinte sok vagy kevés, akkor menjen ki a szobámból, mert nem vagyok erre kíváncsi.
És nekem legyen lelkiismeret-furdalásom, mert beszóltam egy alkoholellenesnek. Én érezzem magam szarul, mert úgy kezel az ital szempontjából, mint apám rengeteg más dologban: mint aki 10 éves sincs.
Ott rontottam el, hogy hagytam, hogy a fejemre nőjenek, és nem voltam sokkal karakánabb az elmúlt években. De tudjátok mit? Ezt az 1 évet még valahogy kihúzom itthon, aztán el ebből a lakásból, amint lesz munkám. És addig is. Ha anyám megkérdezi, hogy mit ittam, mert kicsit fura állapotban keveredtem haza, akkor vagy ismét a negyedét mondom el a dolgoknak, vagy annyit se (neki 1 pálinka, 1 vodka-sprite és 1 doboz sör egy egész estére sok...). És előbb-utóbb annyit fog tudni az egészről, mint a szerelmi életemről: egy jó nagy büdös nullát...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Már észrevettem, hogy nem túl jó otthon a helyzet, ahogy olvasom a bejegyzéseket. Nem lehet könnyű. Főleg, ahol az alkohol is közrejátszik, az ellen nem nagyon lehet tenni, legalábbis iszonyú nehéz. Gondolom nem is hoznád soha szóba. Ami érthető, csak akkor meg tűrni vagy kénytelen. Ha tudná(k), hogy téged zavar, vagy bánt, lehet, hogy változna valami. Nálunk mondjuk utána sem változott semmi, de legalább neked talán könnyebb lenne, hogy tudod, hogy tudják. Csak az a baj, hogy alapvetően senkinek sincs joga beleszólni a másik életébe, még akkor sem, ha egy légtérben kell élnie vele. Nehéz dolog az ilyesmi, nem irigyellek miatta.
VálaszTörlésHa még tudsz majd tűrni, én várnék a költözéssel 1 év után is, az anyagiak miatt. Én legalábbis rájöttem, hogy nem fogom a saját életem megnehezíteni más miatt a felnőtt életem kezdetén rögtön. Fenntartani egy lakást-amellett sokkal nehezebb félrerakni, gyarapodni.
Ez a beszámolás dolog, nem tudom, hogy bírod, én megőrülnék.:) Még az a szerencse, hogy én ilyen szempontból remekül vagyok. A szobámba be sem jön más, akkor is csukva van az ajtó, ha nem vagyok otthon. Próbáld fegyelmezni őket.:)
Bocs a hosszú kommentért + lehet nem is érdekel, akkor azért is bocs.:)
Szia Roló! :)
VálaszTörlésHát igen, nem könnyű velük. Nem nagyon tudják elviselni, hogy nem ők irányítják az életemet, hanem én próbálok evickélni. De az biztos, hogy lehet, gyakrabban kellene használnom a kulcsot az ajtómban.:)
A gond az, hogy túl sokat vagyunk együtt. Anya nem dolgozik (rokkantnyugdíjas), vagy ha mégis akad valamilyen munka, amit végezhet, akkor is túl hamar ér haza. Apa meg ha kivesz 2 nap szabadságot, akkor a munkarendje miatt 6 napot van itthon...
Nálunk is hasonló volt a helyzet. Mondjuk a beszámolást mindig azzal oldottam meg, hogy "nem történt semmi érdekes". Aztán én hamar el is szakadtam otthonról, később rájöttem mindenhol vannak problémák, pl. az önfenntartás az egyik, mellette tényleg nem lehet félrerakni, ez egy ördögi kör, nem lehet jól csinálni.
VálaszTörlés